„Tipikus vállalati hálózati struktúra” változatai közötti eltérés
(Új oldal, tartalma: „középre”) |
(Új, saját készítésű (TikZ) topológia-ábra a régi kép helyett + magyarázó szöveg hozzáadása) |
||
| 1. sor: | 1. sor: | ||
[[Fájl: | [[category:Hálózat]] | ||
'''Lásd még:''' [[Hálózat rendelkezésreállás számítás]] · [[BGP protokoll]] · [[MikroTik::Topológia példák|MikroTik topológia példák]] (ugyanez a réteges gondolkodás, kisebb léptékben) | |||
[[Fájl:Vallalati-halozati-struktura.png|center|750px]] | |||
== A négy réteg == | |||
A klasszikus, "hierarchikus" vállalati hálózati felépítés négy, jól elkülöníthető rétegre bontja a feladatokat - mindegyik réteg '''mást''' csinál, és emiatt más eszköz/konfiguráció a megfelelő hozzá: | |||
{| class="wikitable" | |||
! Réteg !! Feladata !! Miért külön réteg? | |||
|- | |||
| '''Edge''' || A külvilág (Internet) felé néző határ - itt történik az első szűrés, a támadások (DoS/DDoS, port-szkennelés stb.) elleni védekezés || A "piszkos" (nem megbízható) forgalom itt éri el elsőként a hálózatot - innen nem szabad közvetlenül a belső rendszerekhez engedni semmit szűretlenül | |||
|- | |||
| '''Core''' || A belső hálózati forgalom gyors, nagy sávszélességű irányítása a disztribúciós réteg(ek) között || Itt már csak '''megbízható''' (az Edge-en átszűrt) forgalom van - a cél a sebesség, nem a szűrés | |||
|- | |||
| '''Distribution''' || Hardveres (L3) routolás a VLAN-ok/alhálózatok között, gyakran itt vannak a tűzfal-szabályok/ACL-ek is alkalmazva || Ez a réteg "fordítja le" a nagy, gerinc-szintű forgalmat a konkrét alhálózatokra/VLAN-okra | |||
|- | |||
| '''Access''' || A végponti eszközök (munkaállomások, nyomtatók, telefonok stb.) tényleges csatlakoztatása || A végfelhasználói eszközök itt érik el a hálózatot - ez a legkiterjedtebb, legtöbb porttal rendelkező réteg | |||
|} | |||
== Redundancia - miért duplázunk mindent az Access felett? == | |||
Az ábrán az '''Edge''' és a '''Core''' réteg is '''két-két''' eszközből áll, '''teljes összekötéssel''' (mindkét Edge router mindkét Core routerhez is csatlakozik, és fordítva) - ez biztosítja, hogy egyetlen eszköz vagy kapcsolat kiesése '''ne okozzon teljes kiesést''' (lásd [[Hálózat rendelkezésreállás számítás|a rendelkezésreállás-számítás oldalt]], ahol pontosan ez a fajta redundancia az, ami a rendelkezésreállási mutatót javítja). A két Edge, illetve a két Core router közötti vízszintes (szaggatott) kapcsolat jellemzően egy state-szinkronizációs/heartbeat-kapcsolat, nem forgalomtovábbításra szolgál. | |||
Az '''Access''' réteg ezzel szemben jellemzően '''nem redundáns''' (egy access switch egy disztribúciós switchhez csatlakozik) - ez tudatos tervezési döntés, nem hiba: egy access switch kiesése csak a '''rajta lévő néhány végpontot''' érinti, nem a teljes hálózatot, ezért a redundancia extra költsége itt a legtöbb esetben nem térül meg. Nagyobb rendelkezésreállási igény esetén (pl. kritikus szerverek) az access réteg is duplázható. | |||
== Hol jönnek elő a korábban tárgyalt technológiák? == | |||
* Az '''Edge''' és a '''Core''' réteg routerein jellemzően [[BGP protokoll|BGP]]-t futtatnak a redundáns utak kezelésére. | |||
* A '''Distribution''' réteg L3 switchei pontosan azt a szerepet töltik be, amit a [[MikroTik::Eszközkategóriák|MikroTik CRS3xx/CRS5xx sorozatánál]] már megismertünk (L3 hardveres offload, inter-VLAN routolás) - csak itt vállalati méretben, gyakran más gyártóktól (Cisco, Juniper stb.) származó eszközökkel. | |||
* Az Edge réteg tűzfal-szabályait a [[Linux::Tűzfal::iptables|iptables]]/[[Linux::Tűzfal::nftables|nftables]] oldalakon tárgyalt elvek szerint is meg lehetne valósítani (ha Linux-alapú routert használunk Cisco/Juniper helyett). | |||
* A teljes struktúra működésének folyamatos ellenőrzésére a [[Monitoring|Monitoring]] szekcióban tárgyalt eszközök (Zabbix, Prometheus stb.) valók. | |||
A lap jelenlegi, 2026. október 1., 12:10-kori változata
Lásd még: Hálózat rendelkezésreállás számítás · BGP protokoll · MikroTik topológia példák (ugyanez a réteges gondolkodás, kisebb léptékben)
A négy réteg
A klasszikus, "hierarchikus" vállalati hálózati felépítés négy, jól elkülöníthető rétegre bontja a feladatokat - mindegyik réteg mást csinál, és emiatt más eszköz/konfiguráció a megfelelő hozzá:
| Réteg | Feladata | Miért külön réteg? |
|---|---|---|
| Edge | A külvilág (Internet) felé néző határ - itt történik az első szűrés, a támadások (DoS/DDoS, port-szkennelés stb.) elleni védekezés | A "piszkos" (nem megbízható) forgalom itt éri el elsőként a hálózatot - innen nem szabad közvetlenül a belső rendszerekhez engedni semmit szűretlenül |
| Core | A belső hálózati forgalom gyors, nagy sávszélességű irányítása a disztribúciós réteg(ek) között | Itt már csak megbízható (az Edge-en átszűrt) forgalom van - a cél a sebesség, nem a szűrés |
| Distribution | Hardveres (L3) routolás a VLAN-ok/alhálózatok között, gyakran itt vannak a tűzfal-szabályok/ACL-ek is alkalmazva | Ez a réteg "fordítja le" a nagy, gerinc-szintű forgalmat a konkrét alhálózatokra/VLAN-okra |
| Access | A végponti eszközök (munkaállomások, nyomtatók, telefonok stb.) tényleges csatlakoztatása | A végfelhasználói eszközök itt érik el a hálózatot - ez a legkiterjedtebb, legtöbb porttal rendelkező réteg |
Redundancia - miért duplázunk mindent az Access felett?
Az ábrán az Edge és a Core réteg is két-két eszközből áll, teljes összekötéssel (mindkét Edge router mindkét Core routerhez is csatlakozik, és fordítva) - ez biztosítja, hogy egyetlen eszköz vagy kapcsolat kiesése ne okozzon teljes kiesést (lásd a rendelkezésreállás-számítás oldalt, ahol pontosan ez a fajta redundancia az, ami a rendelkezésreállási mutatót javítja). A két Edge, illetve a két Core router közötti vízszintes (szaggatott) kapcsolat jellemzően egy state-szinkronizációs/heartbeat-kapcsolat, nem forgalomtovábbításra szolgál.
Az Access réteg ezzel szemben jellemzően nem redundáns (egy access switch egy disztribúciós switchhez csatlakozik) - ez tudatos tervezési döntés, nem hiba: egy access switch kiesése csak a rajta lévő néhány végpontot érinti, nem a teljes hálózatot, ezért a redundancia extra költsége itt a legtöbb esetben nem térül meg. Nagyobb rendelkezésreállási igény esetén (pl. kritikus szerverek) az access réteg is duplázható.
Hol jönnek elő a korábban tárgyalt technológiák?
- Az Edge és a Core réteg routerein jellemzően BGP-t futtatnak a redundáns utak kezelésére.
- A Distribution réteg L3 switchei pontosan azt a szerepet töltik be, amit a MikroTik CRS3xx/CRS5xx sorozatánál már megismertünk (L3 hardveres offload, inter-VLAN routolás) - csak itt vállalati méretben, gyakran más gyártóktól (Cisco, Juniper stb.) származó eszközökkel.
- Az Edge réteg tűzfal-szabályait a iptables/nftables oldalakon tárgyalt elvek szerint is meg lehetne valósítani (ha Linux-alapú routert használunk Cisco/Juniper helyett).
- A teljes struktúra működésének folyamatos ellenőrzésére a Monitoring szekcióban tárgyalt eszközök (Zabbix, Prometheus stb.) valók.
