BGP protokoll - Laptörténet

ApelPro: /* BGP az internetszolgáltatóknál */

2023-08-23T13:12:33Z

BGP az internetszolgáltatóknál

← Régebbi változat		A lap 2023. augusztus 23., 15:12-kori változata
39. sor:		39. sor:

	A válasz az lehet, hogy nem minden eszköz tudja a route szabályokat. Ha végig gondoljuk, akkor nagyon kevés eszköznek kell azokat ismernie: a felhasználó alapértelmezett átjárójaként használt eszköznek és a szolgáltató peremterületén, tehát ahol más szolgáltatókhoz kapcsolódik (uplink). Az összes többi router switchként funkcionál és ezek között az eszközök között továbbítják az adatforgalmat. Ez az úgynevezett MPLS (Multi Protocol Label Switching) segítségével valósul meg, amely egy 2.5-ös rétegbeli (tehát a 2-es és a 3-as réteg közötti) technológia. Segítségével a csomagok kapnak útvonalirányításkor egy label-t, hogy melyik routerhez kell irányítani a csomagot. A köztes eszközök csak eddig bontják le a fejlécet és azt keresik meg, hogy nekik merre kell továbbítani az adott címkét. Ha a csomag célba ért, akkor újra IP alapon történik a továbbítás. Ez a technológia úgy alakítja át a routerekből felépülő hálózatot, mintha az egy nagy switch lenne és a sebességet is megnöveli. Egy így kialakított hálózatban definiálhatunk 2.5 rétegbeli VPN kapcsolatot (VPLS: Virtual Private Lan Service), aminek segítségével két klienst kapcsolhatunk össze úgy, hogy a csomagjaik a szolgáltató switchnek látszó hálózatán keresztül haladnak, ezzel növelve a sávszélességet.		A válasz az lehet, hogy nem minden eszköz tudja a route szabályokat. Ha végig gondoljuk, akkor nagyon kevés eszköznek kell azokat ismernie: a felhasználó alapértelmezett átjárójaként használt eszköznek és a szolgáltató peremterületén, tehát ahol más szolgáltatókhoz kapcsolódik (uplink). Az összes többi router switchként funkcionál és ezek között az eszközök között továbbítják az adatforgalmat. Ez az úgynevezett MPLS (Multi Protocol Label Switching) segítségével valósul meg, amely egy 2.5-ös rétegbeli (tehát a 2-es és a 3-as réteg közötti) technológia. Segítségével a csomagok kapnak útvonalirányításkor egy label-t, hogy melyik routerhez kell irányítani a csomagot. A köztes eszközök csak eddig bontják le a fejlécet és azt keresik meg, hogy nekik merre kell továbbítani az adott címkét. Ha a csomag célba ért, akkor újra IP alapon történik a továbbítás. Ez a technológia úgy alakítja át a routerekből felépülő hálózatot, mintha az egy nagy switch lenne és a sebességet is megnöveli. Egy így kialakított hálózatban definiálhatunk 2.5 rétegbeli VPN kapcsolatot (VPLS: Virtual Private Lan Service), aminek segítségével két klienst kapcsolhatunk össze úgy, hogy a csomagjaik a szolgáltató switchnek látszó hálózatán keresztül haladnak, ezzel növelve a sávszélességet.
	Ha két ügyfél azonos szolgáltatónál van, akkor is L3 csomóponthoz kell jutnia ahhoz, hogy a másik ügyfelet elérje (pl. SSTP, L2TP stb.). A VPLS valójában ezt a felesleges lépést hagyja ki és a csomóponttól független útvonalon juttatja el a csomagokat A-ból B-be.		Ha két ügyfél azonos szolgáltatónál van, akkor is L3 csomóponthoz kell jutnia ahhoz, hogy a másik ügyfelet elérje (pl. SSTP, L2TP stb.). A VPLS valójában ezt a felesleges lépést hagyja ki és az L3 csomóponttól független útvonalon juttatja el a csomagokat A-ból B-be.
	A technológiának köszönhetően feloldható a BGP konfigurációs problémája: csökkenthető a routerként működő eszközök száma, amelyeknek a BGP routing táblát alkalmazniuk kell - ezáltal a peer-to-peer kapcsolatban részt kell venniük.		A technológiának köszönhetően feloldható a BGP konfigurációs problémája: csökkenthető a routerként működő eszközök száma, amelyeknek a BGP routing táblát alkalmazniuk kell - ezáltal a peer-to-peer kapcsolatban részt kell venniük.

ApelPro: /* BGP az internetszolgáltatóknál */

2023-08-23T13:12:12Z

BGP az internetszolgáltatóknál

← Régebbi változat		A lap 2023. augusztus 23., 15:12-kori változata
39. sor:		39. sor:

	A válasz az lehet, hogy nem minden eszköz tudja a route szabályokat. Ha végig gondoljuk, akkor nagyon kevés eszköznek kell azokat ismernie: a felhasználó alapértelmezett átjárójaként használt eszköznek és a szolgáltató peremterületén, tehát ahol más szolgáltatókhoz kapcsolódik (uplink). Az összes többi router switchként funkcionál és ezek között az eszközök között továbbítják az adatforgalmat. Ez az úgynevezett MPLS (Multi Protocol Label Switching) segítségével valósul meg, amely egy 2.5-ös rétegbeli (tehát a 2-es és a 3-as réteg közötti) technológia. Segítségével a csomagok kapnak útvonalirányításkor egy label-t, hogy melyik routerhez kell irányítani a csomagot. A köztes eszközök csak eddig bontják le a fejlécet és azt keresik meg, hogy nekik merre kell továbbítani az adott címkét. Ha a csomag célba ért, akkor újra IP alapon történik a továbbítás. Ez a technológia úgy alakítja át a routerekből felépülő hálózatot, mintha az egy nagy switch lenne és a sebességet is megnöveli. Egy így kialakított hálózatban definiálhatunk 2.5 rétegbeli VPN kapcsolatot (VPLS: Virtual Private Lan Service), aminek segítségével két klienst kapcsolhatunk össze úgy, hogy a csomagjaik a szolgáltató switchnek látszó hálózatán keresztül haladnak, ezzel növelve a sávszélességet.		A válasz az lehet, hogy nem minden eszköz tudja a route szabályokat. Ha végig gondoljuk, akkor nagyon kevés eszköznek kell azokat ismernie: a felhasználó alapértelmezett átjárójaként használt eszköznek és a szolgáltató peremterületén, tehát ahol más szolgáltatókhoz kapcsolódik (uplink). Az összes többi router switchként funkcionál és ezek között az eszközök között továbbítják az adatforgalmat. Ez az úgynevezett MPLS (Multi Protocol Label Switching) segítségével valósul meg, amely egy 2.5-ös rétegbeli (tehát a 2-es és a 3-as réteg közötti) technológia. Segítségével a csomagok kapnak útvonalirányításkor egy label-t, hogy melyik routerhez kell irányítani a csomagot. A köztes eszközök csak eddig bontják le a fejlécet és azt keresik meg, hogy nekik merre kell továbbítani az adott címkét. Ha a csomag célba ért, akkor újra IP alapon történik a továbbítás. Ez a technológia úgy alakítja át a routerekből felépülő hálózatot, mintha az egy nagy switch lenne és a sebességet is megnöveli. Egy így kialakított hálózatban definiálhatunk 2.5 rétegbeli VPN kapcsolatot (VPLS: Virtual Private Lan Service), aminek segítségével két klienst kapcsolhatunk össze úgy, hogy a csomagjaik a szolgáltató switchnek látszó hálózatán keresztül haladnak, ezzel növelve a sávszélességet.
	Ha két ügyfél azonos szolgáltatónál van, akkor is L3 csomóponthoz kell jutnia ahhoz, hogy a másik ügyfelet elérje. A VPLS valójában ezt a felesleges lépést hagyja ki és a csomóponttól független útvonalon juttatja el a csomagokat A-ból B-be.		Ha két ügyfél azonos szolgáltatónál van, akkor is L3 csomóponthoz kell jutnia ahhoz, hogy a másik ügyfelet elérje (pl. SSTP, L2TP stb.). A VPLS valójában ezt a felesleges lépést hagyja ki és a csomóponttól független útvonalon juttatja el a csomagokat A-ból B-be.
	A technológiának köszönhetően feloldható a BGP konfigurációs problémája: csökkenthető a routerként működő eszközök száma, amelyeknek a BGP routing táblát alkalmazniuk kell - ezáltal a peer-to-peer kapcsolatban részt kell venniük.		A technológiának köszönhetően feloldható a BGP konfigurációs problémája: csökkenthető a routerként működő eszközök száma, amelyeknek a BGP routing táblát alkalmazniuk kell - ezáltal a peer-to-peer kapcsolatban részt kell venniük.

ApelPro: /* BGP az internetszolgáltatóknál */

2023-08-23T13:11:36Z

BGP az internetszolgáltatóknál

← Régebbi változat		A lap 2023. augusztus 23., 15:11-kori változata
38. sor:		38. sor:
	Érezzük, hogy egy internetszolgáltató nem ússza meg a szabályok továbbítását: egyes ügyfelek rendelkeznek saját tartománnyal, ráadásul ezek esetleg más szolgáltatókhoz is be vannak kapcsolva; mások minél alacsonyabb szinten szeretnének VPN kapcsolatot kialakítani és ehhez az szolgáltató segítségét kérik - intranet. Azonban látjuk azt is, hogy a Route Reflector használata lassítja az információk terjedését - nem közvetlen kapcsolaton keresztül jut el az információ, hanem egy köztes eszköz segítségével és a szükséges routerek teljesítményéről nem is szóltunk (CPU a frissítések miatt, memória a útvonalak tárolása miatt). Ha végig gondoljuk, hogy egy szolgáltató hány eszközből épül fel és hogy a csomagunk célba juttatásához minden eszköznek tisztában kell lennie azzal, hogy merre kell irányítani a csomagot (tehát minden eszköznek tárolnia kell azt az 1GB-nyi útvonalat), akkor hirtelen elszörnyedünk és talán csodálkozunk is, hogy az ilyen eszközök költségei mellett hogyan éri meg olyan áron a szolgáltatás, amennyiért kapjuk?		Érezzük, hogy egy internetszolgáltató nem ússza meg a szabályok továbbítását: egyes ügyfelek rendelkeznek saját tartománnyal, ráadásul ezek esetleg más szolgáltatókhoz is be vannak kapcsolva; mások minél alacsonyabb szinten szeretnének VPN kapcsolatot kialakítani és ehhez az szolgáltató segítségét kérik - intranet. Azonban látjuk azt is, hogy a Route Reflector használata lassítja az információk terjedését - nem közvetlen kapcsolaton keresztül jut el az információ, hanem egy köztes eszköz segítségével és a szükséges routerek teljesítményéről nem is szóltunk (CPU a frissítések miatt, memória a útvonalak tárolása miatt). Ha végig gondoljuk, hogy egy szolgáltató hány eszközből épül fel és hogy a csomagunk célba juttatásához minden eszköznek tisztában kell lennie azzal, hogy merre kell irányítani a csomagot (tehát minden eszköznek tárolnia kell azt az 1GB-nyi útvonalat), akkor hirtelen elszörnyedünk és talán csodálkozunk is, hogy az ilyen eszközök költségei mellett hogyan éri meg olyan áron a szolgáltatás, amennyiért kapjuk?

	A válasz az lehet, hogy nem minden eszköz tudja a route szabályokat. Ha végig gondoljuk, akkor nagyon kevés eszköznek kell azokat ismernie: a felhasználó alapértelmezett átjárójaként használt eszköznek és a szolgáltató peremterületén, tehát ahol más szolgáltatókhoz kapcsolódik (uplink). Az összes többi router switchként funkcionál és ezek között az eszközök között továbbítják az adatforgalmat. Ez az úgynevezett MPLS (Multi Protocol Label Switching) segítségével valósul meg, amely egy 2.5-ös rétegbeli (tehát a 2-es és a 3-as réteg közötti) technológia. Segítségével a csomagok kapnak útvonalirányításkor egy label-t, hogy melyik routerhez kell irányítani a csomagot. A köztes eszközök csak eddig bontják le a fejlécet és azt keresik meg, hogy nekik merre kell továbbítani az adott címkét. Ha a csomag célba ért, akkor újra IP alapon történik a továbbítás. Ez a technológia úgy alakítja át a routerekből felépülő hálózatot, mintha az egy nagy switch lenne és a sebességet is megnöveli. Egy így kialakított hálózatban definiálhatunk 2.5 rétegbeli VPN kapcsolatot (VPLS: Virtual Private Lan Service), aminek segítségével két klienst kapcsolhatunk össze úgy, hogy a csomagjaik a szolgáltató switchnek látszó hálózatán keresztül haladnak, ezzel növelve a sávszélességet. (Ha két ügyfél azonos szolgáltatónál van, akkor is L3 csomóponthoz kell jutnia ahhoz, hogy a másik ügyfelet elérje. A VPLS valójában ezt a felesleges lépést hagyja ki és a csomóponttól független útvonalon juttatja el a csomagokat A-ból B-be.) A technológiának köszönhetően feloldható a BGP konfigurációs problémája: csökkenthető a routerként működő eszközök száma, amelyeknek a BGP routing táblát alkalmazniuk kell - ezáltal a peer-to-peer kapcsolatban részt kell venniük.		A válasz az lehet, hogy nem minden eszköz tudja a route szabályokat. Ha végig gondoljuk, akkor nagyon kevés eszköznek kell azokat ismernie: a felhasználó alapértelmezett átjárójaként használt eszköznek és a szolgáltató peremterületén, tehát ahol más szolgáltatókhoz kapcsolódik (uplink). Az összes többi router switchként funkcionál és ezek között az eszközök között továbbítják az adatforgalmat. Ez az úgynevezett MPLS (Multi Protocol Label Switching) segítségével valósul meg, amely egy 2.5-ös rétegbeli (tehát a 2-es és a 3-as réteg közötti) technológia. Segítségével a csomagok kapnak útvonalirányításkor egy label-t, hogy melyik routerhez kell irányítani a csomagot. A köztes eszközök csak eddig bontják le a fejlécet és azt keresik meg, hogy nekik merre kell továbbítani az adott címkét. Ha a csomag célba ért, akkor újra IP alapon történik a továbbítás. Ez a technológia úgy alakítja át a routerekből felépülő hálózatot, mintha az egy nagy switch lenne és a sebességet is megnöveli. Egy így kialakított hálózatban definiálhatunk 2.5 rétegbeli VPN kapcsolatot (VPLS: Virtual Private Lan Service), aminek segítségével két klienst kapcsolhatunk össze úgy, hogy a csomagjaik a szolgáltató switchnek látszó hálózatán keresztül haladnak, ezzel növelve a sávszélességet.
			Ha két ügyfél azonos szolgáltatónál van, akkor is L3 csomóponthoz kell jutnia ahhoz, hogy a másik ügyfelet elérje. A VPLS valójában ezt a felesleges lépést hagyja ki és a csomóponttól független útvonalon juttatja el a csomagokat A-ból B-be.
			A technológiának köszönhetően feloldható a BGP konfigurációs problémája: csökkenthető a routerként működő eszközök száma, amelyeknek a BGP routing táblát alkalmazniuk kell - ezáltal a peer-to-peer kapcsolatban részt kell venniük.

ApelPro: /* BGP az internetszolgáltatóknál */

2023-08-23T13:11:19Z

BGP az internetszolgáltatóknál

← Régebbi változat		A lap 2023. augusztus 23., 15:11-kori változata
38. sor:		38. sor:
	Érezzük, hogy egy internetszolgáltató nem ússza meg a szabályok továbbítását: egyes ügyfelek rendelkeznek saját tartománnyal, ráadásul ezek esetleg más szolgáltatókhoz is be vannak kapcsolva; mások minél alacsonyabb szinten szeretnének VPN kapcsolatot kialakítani és ehhez az szolgáltató segítségét kérik - intranet. Azonban látjuk azt is, hogy a Route Reflector használata lassítja az információk terjedését - nem közvetlen kapcsolaton keresztül jut el az információ, hanem egy köztes eszköz segítségével és a szükséges routerek teljesítményéről nem is szóltunk (CPU a frissítések miatt, memória a útvonalak tárolása miatt). Ha végig gondoljuk, hogy egy szolgáltató hány eszközből épül fel és hogy a csomagunk célba juttatásához minden eszköznek tisztában kell lennie azzal, hogy merre kell irányítani a csomagot (tehát minden eszköznek tárolnia kell azt az 1GB-nyi útvonalat), akkor hirtelen elszörnyedünk és talán csodálkozunk is, hogy az ilyen eszközök költségei mellett hogyan éri meg olyan áron a szolgáltatás, amennyiért kapjuk?		Érezzük, hogy egy internetszolgáltató nem ússza meg a szabályok továbbítását: egyes ügyfelek rendelkeznek saját tartománnyal, ráadásul ezek esetleg más szolgáltatókhoz is be vannak kapcsolva; mások minél alacsonyabb szinten szeretnének VPN kapcsolatot kialakítani és ehhez az szolgáltató segítségét kérik - intranet. Azonban látjuk azt is, hogy a Route Reflector használata lassítja az információk terjedését - nem közvetlen kapcsolaton keresztül jut el az információ, hanem egy köztes eszköz segítségével és a szükséges routerek teljesítményéről nem is szóltunk (CPU a frissítések miatt, memória a útvonalak tárolása miatt). Ha végig gondoljuk, hogy egy szolgáltató hány eszközből épül fel és hogy a csomagunk célba juttatásához minden eszköznek tisztában kell lennie azzal, hogy merre kell irányítani a csomagot (tehát minden eszköznek tárolnia kell azt az 1GB-nyi útvonalat), akkor hirtelen elszörnyedünk és talán csodálkozunk is, hogy az ilyen eszközök költségei mellett hogyan éri meg olyan áron a szolgáltatás, amennyiért kapjuk?

	A válasz az lehet, hogy nem minden eszköz tudja a route szabályokat. Ha végig gondoljuk, akkor nagyon kevés eszköznek kell azokat ismernie: a felhasználó alapértelmezett átjárójaként használt eszköznek és a szolgáltató peremterületén, tehát ahol más szolgáltatókhoz kapcsolódik (uplink). Az összes többi router switchként funkcionál és ezek között az eszközök között továbbítják az adatforgalmat. Ez az úgynevezett MPLS (Multi Protocol Label Switching) segítségével valósul meg, amely egy 2.5-ös rétegbeli (tehát a 2-es és a 3-as réteg közötti) technológia. Segítségével a csomagok kapnak útvonalirányításkor egy label-t, hogy melyik routerhez kell irányítani a csomagot. A köztes eszközök csak eddig bontják le a fejlécet és azt keresik meg, hogy nekik merre kell továbbítani az adott címkét. Ha a csomag célba ért, akkor újra IP alapon történik a továbbítás. Ez a technológia úgy alakítja át a routerekből felépülő hálózatot, mintha az egy nagy switch lenne és a sebességet is megnöveli. Egy így kialakított hálózatban definiálhatunk 2.5 rétegbeli VPN kapcsolatot (VPLS: Virtual Private Lan Service), aminek segítségével két klienst kapcsolhatunk össze úgy, hogy a csomagjaik a szolgáltató switchnek látszó hálózatán keresztül haladnak, ezzel növelve a sávszélességet. A technológiának köszönhetően feloldható a BGP konfigurációs problémája: csökkenthető a routerként működő eszközök száma, amelyeknek a BGP routing táblát alkalmazniuk kell - ezáltal a peer-to-peer kapcsolatban részt kell venniük.		A válasz az lehet, hogy nem minden eszköz tudja a route szabályokat. Ha végig gondoljuk, akkor nagyon kevés eszköznek kell azokat ismernie: a felhasználó alapértelmezett átjárójaként használt eszköznek és a szolgáltató peremterületén, tehát ahol más szolgáltatókhoz kapcsolódik (uplink). Az összes többi router switchként funkcionál és ezek között az eszközök között továbbítják az adatforgalmat. Ez az úgynevezett MPLS (Multi Protocol Label Switching) segítségével valósul meg, amely egy 2.5-ös rétegbeli (tehát a 2-es és a 3-as réteg közötti) technológia. Segítségével a csomagok kapnak útvonalirányításkor egy label-t, hogy melyik routerhez kell irányítani a csomagot. A köztes eszközök csak eddig bontják le a fejlécet és azt keresik meg, hogy nekik merre kell továbbítani az adott címkét. Ha a csomag célba ért, akkor újra IP alapon történik a továbbítás. Ez a technológia úgy alakítja át a routerekből felépülő hálózatot, mintha az egy nagy switch lenne és a sebességet is megnöveli. Egy így kialakított hálózatban definiálhatunk 2.5 rétegbeli VPN kapcsolatot (VPLS: Virtual Private Lan Service), aminek segítségével két klienst kapcsolhatunk össze úgy, hogy a csomagjaik a szolgáltató switchnek látszó hálózatán keresztül haladnak, ezzel növelve a sávszélességet. (Ha két ügyfél azonos szolgáltatónál van, akkor is L3 csomóponthoz kell jutnia ahhoz, hogy a másik ügyfelet elérje. A VPLS valójában ezt a felesleges lépést hagyja ki és a csomóponttól független útvonalon juttatja el a csomagokat A-ból B-be.) A technológiának köszönhetően feloldható a BGP konfigurációs problémája: csökkenthető a routerként működő eszközök száma, amelyeknek a BGP routing táblát alkalmazniuk kell - ezáltal a peer-to-peer kapcsolatban részt kell venniük.

ApelPro: /* BGP az internetszolgáltatóknál */

2023-08-23T13:07:09Z

BGP az internetszolgáltatóknál

← Régebbi változat		A lap 2023. augusztus 23., 15:07-kori változata
38. sor:		38. sor:
	Érezzük, hogy egy internetszolgáltató nem ússza meg a szabályok továbbítását: egyes ügyfelek rendelkeznek saját tartománnyal, ráadásul ezek esetleg más szolgáltatókhoz is be vannak kapcsolva; mások minél alacsonyabb szinten szeretnének VPN kapcsolatot kialakítani és ehhez az szolgáltató segítségét kérik - intranet. Azonban látjuk azt is, hogy a Route Reflector használata lassítja az információk terjedését - nem közvetlen kapcsolaton keresztül jut el az információ, hanem egy köztes eszköz segítségével és a szükséges routerek teljesítményéről nem is szóltunk (CPU a frissítések miatt, memória a útvonalak tárolása miatt). Ha végig gondoljuk, hogy egy szolgáltató hány eszközből épül fel és hogy a csomagunk célba juttatásához minden eszköznek tisztában kell lennie azzal, hogy merre kell irányítani a csomagot (tehát minden eszköznek tárolnia kell azt az 1GB-nyi útvonalat), akkor hirtelen elszörnyedünk és talán csodálkozunk is, hogy az ilyen eszközök költségei mellett hogyan éri meg olyan áron a szolgáltatás, amennyiért kapjuk?		Érezzük, hogy egy internetszolgáltató nem ússza meg a szabályok továbbítását: egyes ügyfelek rendelkeznek saját tartománnyal, ráadásul ezek esetleg más szolgáltatókhoz is be vannak kapcsolva; mások minél alacsonyabb szinten szeretnének VPN kapcsolatot kialakítani és ehhez az szolgáltató segítségét kérik - intranet. Azonban látjuk azt is, hogy a Route Reflector használata lassítja az információk terjedését - nem közvetlen kapcsolaton keresztül jut el az információ, hanem egy köztes eszköz segítségével és a szükséges routerek teljesítményéről nem is szóltunk (CPU a frissítések miatt, memória a útvonalak tárolása miatt). Ha végig gondoljuk, hogy egy szolgáltató hány eszközből épül fel és hogy a csomagunk célba juttatásához minden eszköznek tisztában kell lennie azzal, hogy merre kell irányítani a csomagot (tehát minden eszköznek tárolnia kell azt az 1GB-nyi útvonalat), akkor hirtelen elszörnyedünk és talán csodálkozunk is, hogy az ilyen eszközök költségei mellett hogyan éri meg olyan áron a szolgáltatás, amennyiért kapjuk?

	A válasz az lehet, hogy nem minden eszköz tudja a route szabályokat. Ha végig gondoljuk, akkor nagyon kevés eszköznek kell ~~ezt~~ ismernie: a felhasználó alapértelmezett átjárójaként használt eszköznek és a szolgáltató peremterületén, tehát ahol más szolgáltatókhoz kapcsolódik (uplink). Az összes többi router switchként funkcionál és ezek között az eszközök között továbbítják az adatforgalmat. Ez az úgynevezett MPLS (Multi Protocol Label Switching) segítségével valósul meg, amely egy 2.5-ös rétegbeli (tehát a 2-es és a 3-as réteg közötti) technológia. Segítségével a csomagok kapnak útvonalirányításkor egy label-t, hogy melyik routerhez kell irányítani a csomagot. A köztes eszközök csak eddig bontják le a fejlécet és azt keresik meg, hogy nekik merre kell továbbítani az adott címkét. Ha a csomag célba ért, akkor újra IP alapon történik a továbbítás. Ez a technológia úgy alakítja át a routerekből felépülő hálózatot, mintha az egy nagy switch lenne és a sebességet is megnöveli. Egy így kialakított hálózatban definiálhatunk 2.5 rétegbeli VPN kapcsolatot (VPLS: Virtual Private Lan Service), aminek segítségével két klienst kapcsolhatunk össze úgy, hogy a csomagjaik a szolgáltató switchnek látszó hálózatán keresztül haladnak, ezzel növelve a sávszélességet. A technológiának köszönhetően feloldható a BGP konfigurációs problémája: csökkenthető a routerként működő eszközök száma, amelyeknek a BGP routing táblát alkalmazniuk kell - ezáltal a peer-to-peer kapcsolatban részt kell venniük.		A válasz az lehet, hogy nem minden eszköz tudja a route szabályokat. Ha végig gondoljuk, akkor nagyon kevés eszköznek kell azokat ismernie: a felhasználó alapértelmezett átjárójaként használt eszköznek és a szolgáltató peremterületén, tehát ahol más szolgáltatókhoz kapcsolódik (uplink). Az összes többi router switchként funkcionál és ezek között az eszközök között továbbítják az adatforgalmat. Ez az úgynevezett MPLS (Multi Protocol Label Switching) segítségével valósul meg, amely egy 2.5-ös rétegbeli (tehát a 2-es és a 3-as réteg közötti) technológia. Segítségével a csomagok kapnak útvonalirányításkor egy label-t, hogy melyik routerhez kell irányítani a csomagot. A köztes eszközök csak eddig bontják le a fejlécet és azt keresik meg, hogy nekik merre kell továbbítani az adott címkét. Ha a csomag célba ért, akkor újra IP alapon történik a továbbítás. Ez a technológia úgy alakítja át a routerekből felépülő hálózatot, mintha az egy nagy switch lenne és a sebességet is megnöveli. Egy így kialakított hálózatban definiálhatunk 2.5 rétegbeli VPN kapcsolatot (VPLS: Virtual Private Lan Service), aminek segítségével két klienst kapcsolhatunk össze úgy, hogy a csomagjaik a szolgáltató switchnek látszó hálózatán keresztül haladnak, ezzel növelve a sávszélességet. A technológiának köszönhetően feloldható a BGP konfigurációs problémája: csökkenthető a routerként működő eszközök száma, amelyeknek a BGP routing táblát alkalmazniuk kell - ezáltal a peer-to-peer kapcsolatban részt kell venniük.

ApelPro: /* BGP működése */

2023-08-23T13:06:31Z

BGP működése

← Régebbi változat		A lap 2023. augusztus 23., 15:06-kori változata
34. sor:		34. sor:

	A peer-ek között L3 kapcsolat kialakítása szükséges (nem kell fizikai és L2).		A peer-ek között L3 kapcsolat kialakítása szükséges (nem kell fizikai és L2).

			=== BGP az internetszolgáltatóknál ===
			Érezzük, hogy egy internetszolgáltató nem ússza meg a szabályok továbbítását: egyes ügyfelek rendelkeznek saját tartománnyal, ráadásul ezek esetleg más szolgáltatókhoz is be vannak kapcsolva; mások minél alacsonyabb szinten szeretnének VPN kapcsolatot kialakítani és ehhez az szolgáltató segítségét kérik - intranet. Azonban látjuk azt is, hogy a Route Reflector használata lassítja az információk terjedését - nem közvetlen kapcsolaton keresztül jut el az információ, hanem egy köztes eszköz segítségével és a szükséges routerek teljesítményéről nem is szóltunk (CPU a frissítések miatt, memória a útvonalak tárolása miatt). Ha végig gondoljuk, hogy egy szolgáltató hány eszközből épül fel és hogy a csomagunk célba juttatásához minden eszköznek tisztában kell lennie azzal, hogy merre kell irányítani a csomagot (tehát minden eszköznek tárolnia kell azt az 1GB-nyi útvonalat), akkor hirtelen elszörnyedünk és talán csodálkozunk is, hogy az ilyen eszközök költségei mellett hogyan éri meg olyan áron a szolgáltatás, amennyiért kapjuk?

			A válasz az lehet, hogy nem minden eszköz tudja a route szabályokat. Ha végig gondoljuk, akkor nagyon kevés eszköznek kell ezt ismernie: a felhasználó alapértelmezett átjárójaként használt eszköznek és a szolgáltató peremterületén, tehát ahol más szolgáltatókhoz kapcsolódik (uplink). Az összes többi router switchként funkcionál és ezek között az eszközök között továbbítják az adatforgalmat. Ez az úgynevezett MPLS (Multi Protocol Label Switching) segítségével valósul meg, amely egy 2.5-ös rétegbeli (tehát a 2-es és a 3-as réteg közötti) technológia. Segítségével a csomagok kapnak útvonalirányításkor egy label-t, hogy melyik routerhez kell irányítani a csomagot. A köztes eszközök csak eddig bontják le a fejlécet és azt keresik meg, hogy nekik merre kell továbbítani az adott címkét. Ha a csomag célba ért, akkor újra IP alapon történik a továbbítás. Ez a technológia úgy alakítja át a routerekből felépülő hálózatot, mintha az egy nagy switch lenne és a sebességet is megnöveli. Egy így kialakított hálózatban definiálhatunk 2.5 rétegbeli VPN kapcsolatot (VPLS: Virtual Private Lan Service), aminek segítségével két klienst kapcsolhatunk össze úgy, hogy a csomagjaik a szolgáltató switchnek látszó hálózatán keresztül haladnak, ezzel növelve a sávszélességet. A technológiának köszönhetően feloldható a BGP konfigurációs problémája: csökkenthető a routerként működő eszközök száma, amelyeknek a BGP routing táblát alkalmazniuk kell - ezáltal a peer-to-peer kapcsolatban részt kell venniük.

ApelPro: /* BGP működése */

2023-08-23T12:48:58Z

BGP működése

← Régebbi változat		A lap 2023. augusztus 23., 14:48-kori változata
31. sor:		31. sor:

	== BGP működése ==		== BGP működése ==
	A BGP peer-to-peer alapú, tehát nem frissíti a tábla tartalmát időről-időre, hanem jelez minden olyan esetben, amikor a szabályok módosultak - pl. bedugunk egy kábelt vagy éppen kihúzzuk. A fő hátránya, hogy emiatt minden eszközt össze kell kapcsolni egymással, ami összesen x*(x-1) konfigurációs lépést igényel x router esetén. A sok konfiguráció elkerülése érdekében több kisebb méretű AS-t hoznak létre, így csökkenthető a kapcsolatok száma. Másik módszer lehet, hogy úgynevezett Route Reflector eszközöket definiálnak, amelyek begyűjtik és továbbítják az információt minden peer-nek, így elegendő ezzel összekapcsolni minden routert. ~~Elegendő, ha~~ L3 kapcsolat ~~van az eszközök között~~ (fizikai és L2 ~~kapcsolat nem szükséges~~).		A BGP peer-to-peer alapú, tehát nem frissíti a tábla tartalmát időről-időre, hanem jelez minden olyan esetben, amikor a szabályok módosultak - pl. bedugunk egy kábelt vagy éppen kihúzzuk. A fő hátránya, hogy emiatt minden eszközt össze kell kapcsolni egymással, ami összesen x*(x-1) konfigurációs lépést igényel x router esetén. A sok konfiguráció elkerülése érdekében több kisebb méretű AS-t hoznak létre, így csökkenthető a kapcsolatok száma. Másik módszer lehet, hogy úgynevezett Route Reflector eszközöket definiálnak, amelyek begyűjtik és továbbítják az információt minden peer-nek, így elegendő ezzel összekapcsolni minden routert.

			A peer-ek között L3 kapcsolat kialakítása szükséges (nem kell fizikai és L2).

ApelPro: /* BGP működése */

2023-08-23T12:44:21Z

BGP működése

← Régebbi változat		A lap 2023. augusztus 23., 14:44-kori változata
31. sor:		31. sor:

	== BGP működése ==		== BGP működése ==
			A BGP peer-to-peer alapú, tehát nem frissíti a tábla tartalmát időről-időre, hanem jelez minden olyan esetben, amikor a szabályok módosultak - pl. bedugunk egy kábelt vagy éppen kihúzzuk. A fő hátránya, hogy emiatt minden eszközt össze kell kapcsolni egymással, ami összesen x*(x-1) konfigurációs lépést igényel x router esetén. A sok konfiguráció elkerülése érdekében több kisebb méretű AS-t hoznak létre, így csökkenthető a kapcsolatok száma. Másik módszer lehet, hogy úgynevezett Route Reflector eszközöket definiálnak, amelyek begyűjtik és továbbítják az információt minden peer-nek, így elegendő ezzel összekapcsolni minden routert. Elegendő, ha L3 kapcsolat van az eszközök között (fizikai és L2 kapcsolat nem szükséges).

ApelPro: /* Autonomous System */

2023-08-23T12:32:51Z

Autonomous System

← Régebbi változat		A lap 2023. augusztus 23., 14:32-kori változata
18. sor:		18. sor:
	# ASN+IP tartomány hirdetése '''BGP protokollon keresztül''' a szolgáltatóval és a RIPE-vel egyeztetett cél számára		# ASN+IP tartomány hirdetése '''BGP protokollon keresztül''' a szolgáltatóval és a RIPE-vel egyeztetett cél számára

	'''Fontos''': Publikus AS nem csak egy internetszolgáltató lehet. Egy egyszerű vállalkozás is vásárolhat IP tartományt, amihez szüksége lesz egy ASN-re is. Ez pl. multihomed kapcsolatok esetén történik meg - emiatt tudják kívülről a céget két internetszolgáltatón keresztül is elérni és így lehetséges, hogy mind a két szolgáltató ugyanazon az IP címen regisztrálja. Léteznek privát ASN-ek is, amelyeket nem kell beregisztrálnunk, ezeket általában a helyi hálózaton belül alkalmazzák (64512-65534). Ezek segítségével lehetőség nyílik arra is, hogy egy publikus AS több kisebb privát AS-ből épüljön fel. Az internetszolgáltatók a saját hálózatukon belül általában valamilyen IGP szolgáltatást használnak - ~~leggyakrabban~~ OSPF-et.		'''Fontos''': Publikus AS nem csak egy internetszolgáltató lehet. Egy egyszerű vállalkozás is vásárolhat IP tartományt, amihez szüksége lesz egy ASN-re is. Ez pl. multihomed kapcsolatok esetén történik meg - emiatt tudják kívülről a céget két internetszolgáltatón keresztül is elérni és így lehetséges, hogy mind a két szolgáltató ugyanazon az IP címen regisztrálja. Léteznek privát ASN-ek is, amelyeket nem kell beregisztrálnunk, ezeket általában a helyi hálózaton belül alkalmazzák (64512-65534). Ezek segítségével lehetőség nyílik arra is, hogy egy publikus AS több kisebb privát AS-ből épüljön fel. Az internetszolgáltatók a saját hálózatukon belül általában valamilyen IGP szolgáltatást használnak - pl. OSPF-et.

	A BGP útvonalak mára jelentős méretet foglalnak el (500MB-1000MB). Ezt az Edge eszköz a memóriájában tartja, tehát egyrészt megfelelő eszközt kell választanunk erre a célra memóriaszempontból, de természetesen a rekordokat frissíteni is kell (ez nagyjából 880.000 útvonalat jelent), amihez CPU időt kell biztosítanunk. Egy kisebb eszköz ekkora teher alatt lefagy és működésképtelenné válik!		A BGP útvonalak mára jelentős méretet foglalnak el (500MB-1000MB). Ezt az Edge eszköz a memóriájában tartja, tehát egyrészt megfelelő eszközt kell választanunk erre a célra memóriaszempontból, de természetesen a rekordokat frissíteni is kell (ez nagyjából 880.000 útvonalat jelent), amihez CPU időt kell biztosítanunk. Egy kisebb eszköz ekkora teher alatt lefagy és működésképtelenné válik!

ApelPro: /* Autonomous System */

2023-08-23T12:32:38Z

Autonomous System

← Régebbi változat		A lap 2023. augusztus 23., 14:32-kori változata
18. sor:		18. sor:
	# ASN+IP tartomány hirdetése '''BGP protokollon keresztül''' a szolgáltatóval és a RIPE-vel egyeztetett cél számára		# ASN+IP tartomány hirdetése '''BGP protokollon keresztül''' a szolgáltatóval és a RIPE-vel egyeztetett cél számára

	'''Fontos''': Publikus AS nem csak egy internetszolgáltató lehet. Egy egyszerű vállalkozás is vásárolhat IP tartományt, amihez szüksége lesz egy ASN-re is. Ez pl. multihomed kapcsolatok esetén történik meg - emiatt tudják kívülről a céget két internetszolgáltatón keresztül is elérni. Léteznek privát ASN-ek is, amelyeket nem kell beregisztrálnunk, ezeket általában a helyi hálózaton belül alkalmazzák (64512-65534). Ezek segítségével lehetőség nyílik arra is, hogy egy publikus AS több kisebb privát AS-ből épüljön fel.		'''Fontos''': Publikus AS nem csak egy internetszolgáltató lehet. Egy egyszerű vállalkozás is vásárolhat IP tartományt, amihez szüksége lesz egy ASN-re is. Ez pl. multihomed kapcsolatok esetén történik meg - emiatt tudják kívülről a céget két internetszolgáltatón keresztül is elérni és így lehetséges, hogy mind a két szolgáltató ugyanazon az IP címen regisztrálja. Léteznek privát ASN-ek is, amelyeket nem kell beregisztrálnunk, ezeket általában a helyi hálózaton belül alkalmazzák (64512-65534). Ezek segítségével lehetőség nyílik arra is, hogy egy publikus AS több kisebb privát AS-ből épüljön fel. Az internetszolgáltatók a saját hálózatukon belül általában valamilyen IGP szolgáltatást használnak - leggyakrabban OSPF-et.

	A BGP útvonalak mára jelentős méretet foglalnak el (500MB-1000MB). Ezt az Edge eszköz a memóriájában tartja, tehát egyrészt megfelelő eszközt kell választanunk erre a célra memóriaszempontból, de természetesen a rekordokat frissíteni is kell (ez nagyjából 880.000 útvonalat jelent), amihez CPU időt kell biztosítanunk. Egy kisebb eszköz ekkora teher alatt lefagy és működésképtelenné válik!		A BGP útvonalak mára jelentős méretet foglalnak el (500MB-1000MB). Ezt az Edge eszköz a memóriájában tartja, tehát egyrészt megfelelő eszközt kell választanunk erre a célra memóriaszempontból, de természetesen a rekordokat frissíteni is kell (ez nagyjából 880.000 útvonalat jelent), amihez CPU időt kell biztosítanunk. Egy kisebb eszköz ekkora teher alatt lefagy és működésképtelenné válik!