Tipikus vállalati hálózati struktúra

Innen: Farkas Attila Wiki
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Lásd még: Hálózat rendelkezésreállás számítás · BGP protokoll · MikroTik topológia példák (ugyanez a réteges gondolkodás, kisebb léptékben)

Vallalati-halozati-struktura.png

A négy réteg

A klasszikus, "hierarchikus" vállalati hálózati felépítés négy, jól elkülöníthető rétegre bontja a feladatokat - mindegyik réteg mást csinál, és emiatt más eszköz/konfiguráció a megfelelő hozzá:

Réteg Feladata Miért külön réteg?
Edge A külvilág (Internet) felé néző határ - itt történik az első szűrés, a támadások (DoS/DDoS, port-szkennelés stb.) elleni védekezés A "piszkos" (nem megbízható) forgalom itt éri el elsőként a hálózatot - innen nem szabad közvetlenül a belső rendszerekhez engedni semmit szűretlenül
Core A belső hálózati forgalom gyors, nagy sávszélességű irányítása a disztribúciós réteg(ek) között Itt már csak megbízható (az Edge-en átszűrt) forgalom van - a cél a sebesség, nem a szűrés
Distribution Hardveres (L3) routolás a VLAN-ok/alhálózatok között, gyakran itt vannak a tűzfal-szabályok/ACL-ek is alkalmazva Ez a réteg "fordítja le" a nagy, gerinc-szintű forgalmat a konkrét alhálózatokra/VLAN-okra
Access A végponti eszközök (munkaállomások, nyomtatók, telefonok stb.) tényleges csatlakoztatása A végfelhasználói eszközök itt érik el a hálózatot - ez a legkiterjedtebb, legtöbb porttal rendelkező réteg

Redundancia - miért duplázunk mindent az Access felett?

Az ábrán az Edge és a Core réteg is két-két eszközből áll, teljes összekötéssel (mindkét Edge router mindkét Core routerhez is csatlakozik, és fordítva) - ez biztosítja, hogy egyetlen eszköz vagy kapcsolat kiesése ne okozzon teljes kiesést (lásd a rendelkezésreállás-számítás oldalt, ahol pontosan ez a fajta redundancia az, ami a rendelkezésreállási mutatót javítja). A két Edge, illetve a két Core router közötti vízszintes (szaggatott) kapcsolat jellemzően egy state-szinkronizációs/heartbeat-kapcsolat, nem forgalomtovábbításra szolgál.

Az Access réteg ezzel szemben jellemzően nem redundáns (egy access switch egy disztribúciós switchhez csatlakozik) - ez tudatos tervezési döntés, nem hiba: egy access switch kiesése csak a rajta lévő néhány végpontot érinti, nem a teljes hálózatot, ezért a redundancia extra költsége itt a legtöbb esetben nem térül meg. Nagyobb rendelkezésreállási igény esetén (pl. kritikus szerverek) az access réteg is duplázható.

Hol jönnek elő a korábban tárgyalt technológiák?

  • Az Edge és a Core réteg routerein jellemzően BGP-t futtatnak a redundáns utak kezelésére.
  • A Distribution réteg L3 switchei pontosan azt a szerepet töltik be, amit a MikroTik CRS3xx/CRS5xx sorozatánál már megismertünk (L3 hardveres offload, inter-VLAN routolás) - csak itt vállalati méretben, gyakran más gyártóktól (Cisco, Juniper stb.) származó eszközökkel.
  • Az Edge réteg tűzfal-szabályait a iptables/nftables oldalakon tárgyalt elvek szerint is meg lehetne valósítani (ha Linux-alapú routert használunk Cisco/Juniper helyett).
  • A teljes struktúra működésének folyamatos ellenőrzésére a Monitoring szekcióban tárgyalt eszközök (Zabbix, Prometheus stb.) valók.